Negyedik éj.

Bocsi hogy késtem a résszel, már megint. :/

De köszönöm a komikat. Tényleg sokat jelent. :)

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 Rachel még nem aludt. Nagyon sokszor elképzelte e pár nap alatt hogy egyszer majd így alszik Daniellel. Ez elég hamar bekövetkezett. Igaz ez még nem a teljes álma volt hisz ha valaha is úgy feküdhetne a karjaiba hogy már tudja nem csak azért van itt mert ha egyedül marad baja eshet , ne legyenek gondjai. A szülei keressenek új állást , találja meg az elixírt és Daniel tekintse őt a barát nőjének. Hát igen ezek csak álmok , gondolta. 

- Te sem tudsz aludni ? - kérdezte hirtelen Daniel ezzel megzavarva a lány képzelgéseit.

- Nem megy, lehet csak azért mert szokatlan a hely. De te aludj nyugodtan. - mondta.

- Nem bírok. De figyelj Rach adnál nekem tanácsot ? - kérdezte és egy kicsit bepirult.

- Persze. Miről van szó ? 

- A régi sulimból van egy haverom akinek nagyon tetszik egy lány. 

- Szóval nő ügy ? - nevetett a lány. - Ilyet miért tőlem kérdezel ? 

- Mert te lány vagy és csak tudod hogy általában mit várna el a lány hogy ki lépjen először. Nem ? 

- Na jó. Hadd halljam.

- Na. Ennek a fiúnak tetszik egy lány. Abba a suliba jár , amelyikre ő is. Nagyon jóba vannak. Igazából azóta , amióta én eljöttem és egyedül maradt. Ez a lány ugyanolyan nyílt mint a fiú hozzá és őszinte is. Ez tetszik igazából neki a lányban. De csak barátok. A lány nem lép. Mondjuk még csak pár napja haverok vagyis barátok. Várjon még a fiú vagy lépjen és lesz ami lesz ? - miközben Daniel elmagyarázta a lánynak a 'barátja problémáját' mélyen Rachel szemébe nézett. 

- A lányok jobban szeretik ha a fiú lép először. Szóval szerintem nyugodtan léphet először. De ha rosszul alakul ne engem hibáztassatok. 

- Én is remélem hogy nem alakul rosszul. - és ezzel ahogy a fiú kiejtette a mondatot megcsókolta a lányt. A csókot természetesen viszonozta Rachel. Daniel csókja gyengéd volt és érezhető volt rajta ha netán a lány nem szeretné akkor ő nem lesz erőszakos. Ez nem így történt hisz a Rachelnek újabb álma vált valóra. A lány kezét a fiú nyakára tette és úgy túrt bele a hajába. Elég sokáig tartott a csók . Végül Rachel Daniel szemébe nézett.

- Na nem bánta meg a fiú ? - kérdezte Rachel viccelődve. 

- Nagyon jól döntött. De a lány mit gondol ? -folytatta a humort. 

- Az hogy a srác már az első nap lenyűgözte.

- Az a lány nem szeretne a barátságnál egy kicsit többet ? 

- Csak akkor ha a fiú is. 

- Az a fiú 100 % biztos az érzéseiben. 

Miután megbeszélték hogy a barátságnál igenis többet akarnak nyugodtan tudtak aludni , viszont úgy döntöttek hogy még nem mondják el senkinek se. 

- Jó reggelt álomszuszék. Kelni kéne. - üdvözölte Daniel Rachelt és egy csókot nyomott szájára. 

- Ez az. Akkor nem álmodtam. - könnyebbült meg a lány. 

Felöltöztek , megreggeliztek és elindultak iskolába. Nem fogták meg egymás kezét mert még nem akarták hogy akárki is tudja. 

A nap eléggé csendesen telt. A 6. óra , ami matek volt ELMARADT , Rachel megkönnyebbülésére. 

- A francba mért kell ilyen hülye oltásra menni ? Én imádom a matekot. - sajnálkozott Daniel.

- Nem ismerlek. - viccelt Rachel. - Hogy tudod szeretni a matekot ? Azok a hülye egyenletek. Te jó ég.

- Azok is jók de a törtek még jobbak. 

- Na igen. Azok a csodálatos törtek. Hogy DÖGÖLNÉNEK MEG. - szitkozódott egy kicsit a lány. 

A szokásos éves védőoltást kapták meg. A suliban volt orvosi szoba ezért nem kellett messzire menniük csak a folyosó végére. :D 

- Délután átjössz ? - kérdezte Daniel.
- Nagyon szívesen átmennék de kézi edzésem van , délután 5-től este 8-ig.
- Uhh. Akkor elkísérlek jó ? Aztán meg ha nem szeretnél hotelba menni akkor ott alhatok csak hogy vigyázzak rád. - kacsintott rá.
- Nekem minden tökéletes amibe te benne vagy. - mosolyodott el Rachel.
Magkapták a védőoltást és elindultak haza. Daniel meglátta hogy kettő fiú a sövényhez szorítva fenyeget egy kisebb éves ártatlan fiút.
- Engedjétek el. - kiabált oda.
- Mert mi lesz ha nem nagy gyerek ? A kezed is olyan jól jár mint a szád ? - kérdezte az egyik fiú. Nem az  ő iskolájukba jártak de Daniel mintha látásból ismerte volna a szőkésbarnát.
- Szóljak apámnak ? Gyorsan és könnyedén elintéz arról megnyugtatlak.
- Csak nem te vagy a Hots fiú ?
- És ha igen ?
- Fussunk. Tartsd meg a lóvét kisgyerek. - mondták a sövénynél megrémülő fiúnak és elszaladtak.
- Menjél. Nem fognak többet piszkálni. De szólj ha valami van. Jó ? - kérdezte nagyon kedvesen Daniel a fiútól.
- O , o , oké. - dadogta és elment.
- Hots fiú ? Ismerem én igazán a barátom ? - szólt viccesen Rachel Danielhez.
- Amennyire kell Boss. - folytatta Daniel és adott egy csókot Rachelnek. Már elég messze voltak az iskolától ahhoz hogy lebukhattak volna.
- Fél 5-re itt vagyok érted. Kocsival megyünk.
- Mi ? - lepődött meg Rachel. - Van kocsid ?
- Aha már vagy 2 éve. A jogsit viszont csak a nyáron szereztem.
- Várlak. - mondta Rachel és hosszú csókkal búcsúzott el Danieltől.
Rachelt nagy meglepetés érte amikor belépett a házba ugyanis az ajtóban  .............. állt.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Vajon ki állt az ajtóban ? 

Holnap kövi rész és minden kiderül. ;)

Harmadik éj.

-Az van hogy én egy ... - de itt Rachel megállt és nem bírta folytatni a mondatot.
-Hogy te egy ? ? Mi van Rachel mondd már. Ne játssz az idegeimmel kérlek. - mondta Daniel és szinte már majd szét robbant.
- Szóval nem egy átlagos ember vagyok. Érted ? Én nem olyan vagyok mint te vagy egy másik ember az utcán. Figyelj Daniel tudom hogy most talán már meg is  bántad hogy megismertél de kérlek még ha így is érzel ne mondd el senkinek a titkom. Ez az egyetlen kérésem.
A fiú csak ült és tátott szájjal bámult maga elé. Látszott rajta hogy nem tudta felfogni amit Rachel mondott neki. Lehet hogy jobbra számított de ezt nem közölte. Körülbelül negyed óra eltelt és csak bámulták egymást. Se szó se beszéd.
- Mi az amitől más vagy ? - kérdezte megtörve a csendet.
- Minden este tíz óra után van egy ember aki meg akar ölni ha egyedül vagyok és ha egy csepp véremet is kihullajtja  abban a pillanatban meghalok.
- Ezt hogy lehet megakadályozni ? Mert biztos van valami ami ezt megállítja. Nem élhetsz így életed végéig. Vagy egyáltalán ez mióta van és mitől ? - szerencsét lennek annyi kérdés szállingózott a fejében.
- Először is. Természetesen meglehet akadályozni. Egy elixírrel. Amiről fogalmam sincs hogy hol van és mi van benne aminek ekkora hatása van. Másodszor pedig. Amikor 5. osztályba léptem akkor történt az egész. Anyuék már akkor is külföldön dolgoztak. Haza fele mentem a kézilabda edzésről amikor valaki hirtelen megragadta a vállam , hátra rántott és megfojtogatott. Aztán csak egy szúrást éreztem  a nyakamban végül már annyiszor megszúrt hogy már nem éreztem a nyakam. A szemem előtt minden összefolyt és a földre estem. Másnap reggel tértem magamhoz. Mindenem ugyan olyan volt semmi sem változott , normális ember voltam. De este valaki kopogott az ajtón , én kinyitottam és csak egy kés lógott ott. Azt hittem hogy valami buta tréfa de a következő pillanatban rá kellett döbbennem hogy nem. A kést egy öreg , ráncos kéz szakította le a madzagról és felém irányította. Elkezdtem futni , felszaladtam az emeletre bezárkóztam a szobámba de hallottam hogy ő nem adja fel. Ütötte az ajtót teljes erejéből. Míg be nem törte azt. Nem volt más menekülési utam csak az ha szembe szállok vele. Ahogy közelített felém kikaptam a kést a kezéből és belé döftem. Mindez pár másodperc alatt zajlott le. A férfi a földre hullott. Maszk volt rajta. Nem volt semmi bátorságom hogy megnézzem ki rejtőzik alatta. Férfi volt az már biztos. Amikor a nap felkelt ő eltűnt. De mindaddig a szobám padlóján feküdt vér tócsával körülötte. Gondoltam sőt biztos voltam benne hogy vissza fog jönni. Ezért esténként a közeli hotelbe menekültem. Ott tudtam hogy nem vagyok egyedül. Van aki vigyáz rám. Azóta így élek. Minden estém a hotelba. Szinte már törzs vendég vagyok. Apuék csak hétvégénként jöttek haza volt mikor akkor sem. Tehát ennyi. Valószínű hogy soha de soha az életben nem fogom megtalálni azt a rohadt elixírt és így kell leélni az életem. Ez van megírva. Sajnos.
- Ne aggódj. Mindent megfogunk tenni azért hogy megtaláljuk. - nyugtatta a fiú és átölelte Rachelt.
- Akkor nem félsz tőlem ? - kérdezte.
- Kéne ? - mosolygott vissza.
A lánynak hatalmas kő esett le a szívéről. Egy titkot már tud de azt hogy mikor vallja be neki hogy ő nem csak barátságot szeretne senki sem tudhatja.
- Na de nekem hamarosan mennem kell a hotelba úgyhogy ha nem bánod én összepakolom a cuccom.
- Hotelba ? De hogy is. Semmilyen hotelba nem mész mostantól. Én itt leszek és vigyázok rád. Ma este nálam alszol oké ?
- Nem tehetsz ekkora szívességet. Ez már túlzás lenne.
- Mire való egy barát ha nem erre ? - kacsintott rá.
-Hát igen. Egy BARÁT. - suttogta a lány maga elé.
-Mit mondtál ? Bocsi de nem értettem.
-Ja semmit. - füllentett Rachel.
-Na pakold a cuccod és menjünk.
-Rendben , Daniel köszönöm. Egyszer majd meghálálom.
-Ez nem szívesség. Nem hagyhatom hogy egy hotelba töltsd le minden estéd.
Összepakolta a cuccát eltette a könyveit és indultak is.
-Mit fognak szólni a szüleid ?
-Semmit. Mert ma este nincsenek otthon.
Danielék lakása gyönyörű volt. A ház berendezése is kimutatta hogy nem valami szegények.
-Zavar ha mellettem kell aludnod ? Vagyis nem szívesen hagynálak egyedül a vendég szobában.
Amikor lefeküdtek aludni akkor Daniel átölelte hátulról Rachelt , nyomott az arcára egy puszit és aludt tovább.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
                  Bocsánat hogy késtem és hogy megint rövid lett. De tényleg semmi időm nincs. :/

Második éj.

-Micsoda ? - döbbent le Rachel. - te ezt honnat látod ?
-Azt nem mondtam hogy egy utcával hátrább lakok és kertszomszédok vagyunk ? Így pont rálátok a szobám erkélyéről a ti lakásotokra. - mondta Daniel egy kicsit elviccelve az előbb még komolynak tekintett dolgot.
-Nem Daniel , nem mondtad. Egyébként igen hazaértek , biztos apa még fent van. - füllentett kissé nagyot a lány. Neki ezt a folytonos hazudgálást meg kellett szoknia hisz könnyedén leleplezhette volna magát. Vagy mondta volna el a fiúnak hogy ő minden este egy élőholt és most egy hotelben alszik ? Ezt természetesen nem tehette.
-Reggel megyünk együtt suliba ? - tért el a témától rögtön Daniel miután megnyugodott hogy nem betörő van Rachelék házában.
-Hátt.. - a lánynak ezzel kapcsolatban kételyei voltak hisz általában innen szokott iskolába menni.
-Bocsi , most le kell tennem mert anyám szólt. Akkor reggel. - mondta és már csak azt hallotta hogy a telefon sípol.
-Akkor reggel. - suttogta magának és álomra hajtotta fejét.

Rach a telefonjára ébredt.
-Úristen , már elmúlt kilenc óra. Elkéstem és Daniel is tuti megharagudott.
Gyorsan felhúzta a ruháját amit hozott magával leadta a portán a kulcsot és egyenesen rohant az iskolába.
A harmadik óra előtti szünetre ért oda és látta ahogy Daniel kint ül az udvar padján egyedül.
-Daniel.Kérlek ne haragudj. -futott oda hozzá.
-Hagyjál. Gondolom már te sem akarsz velem barátkozni. Csak tegnap is megsajnáltál mi ? Vagy neked ez szégyen hogy velem mutatkozol ?
-Dehogyis. Erről szó sincs. Csak tudod ..
-Nem. Ezt nem tudod kimagyarázni és nem is érdekel hogy mit találsz ki. Mert még a fele sem lenne igaz. Ugyanis negyed óráig kopogtam de te nem voltál hajlandó beengedni. Még ha nem is csípsz legalább a szemembe mondanád. - mondta elég idegesen a fiú és beindult az iskolába.
-Várj már Daniel. Megtudom magyarázni. Figyelj , én otthon sem voltam. - kapta el a lány a kezét hogy álljon már meg.
-Akkor hol voltál ? -kérdezte a fiú gúnyos mosollyal.
A lány csak a földet pásztázta. - Sajnos azt nem mondhatom el. -felelte végül.
-Na látod , erről beszélek.
-Jó elmondom csak állj meg. Suli után gyere el hozzám mondjuk úgyis együtt megyünk , nem ?
-De biztos elmondod ?
-El. Csak nagyon nehéz lesz. -mondta a lány.
-Köszönöm , hogy így 2 nap után is bízol bennem. - mosolyodott el a fiú és bementek az iskolába mert már csengettek. A lány egész nap azon gondolkozott hogy vajon el -e merje neki mondani. De ha nem mondja el elveszti az egyetlen barátját és egyben azt is akitől nem csak barátságot szeretne hanem egy kicsit többet is.
Rajz óra volt a következő amit Rachel nagyon szeretett. Nem hiába. Hisz mesésen tudott rajzolni. A munkái csodásak voltak. Talán a kézilabda mellett ez volt még olyan dolog számára ahol érzéseit egy iránt kitudta fejezni.
-Pszzt. Rach. Mutasd.
-Nem valami jó. - mondta és megmutatta Danielnek.
A fiú csak ámult.
-Ez csodaszép. -mondta végül.
-Mi olyan érdekes Mr. Hots és Ms. Boss számára ? - hökkent rájuk a tanár.
-Semmi tanár úr.
-A semmiről nem lehet beszélgetni. Boss jöjjön ki és mutassa meg a munkáját az osztálynak.
Rachel felállt és kibattyogott a táblához és felmutatta a rajzát.
-Tyű. Ez káprázatos. Da Vinci szelleme lakozik önben Boss ? - humorizált Mr. Jankes. - Remek. A helyére mehet és a beszélgetést hagyjuk meg a szüneteknek. Rendben ?
-Természetesen Mr. Jankes. -mondták mindketten és folytatták a munkákat.
Már hazafele tartottak és Daniel rögtön fel is említette a megbeszélteket.
-Na akkor. Elmondod ? - kérdezte és látszott rajta hogy nagyon nagy benne az izgatottság.
-Hát hogy is kezdjem. Tudod ez nem olyan egyszerű amilyennek látszik.-sóhajtott egyet és Danielre nézett.-Menjünk be és folytatom. Gyere.
Készített 2 bögre teát és leültek a nappaliba.
-Ennyire komoly ? - kérdezte Daniel és már az arcán rejtőzött egy kis félelem is.
-Eléggé. De meg kell ígérned hogy senkinek nem mondod el és hogy nem fogsz tőlem félni. Mert nem akarlak elveszíteni. Már 2 nap elteltével is fontos vagy számomra.
-Úristen. Mondd már mi az. Rach kérlek.
-Az van hogy én egy .......

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

                                                                       Vajon elmondja neki ?
                                                                         Vagy mást mondd ?
                                                        Ha elmondja Daniel megőrzi a lány titkát ?
                                                                    Holnap minden kiderül. ;)

Első éj .

Rachel csak unottan ült a padban és várta hogy jöjjön a tanár , aki már vagy 10 percet elszalasztott az órából. A lánynak nem voltak sok barátja vagyis ha jobban mondjuk egy sem ő inkább élte a saját kis magányos életét. Nem foglalkozott mások véleményével és soha nem is érdekelte hogy diáktársai mit fecsegnek róla. Szülei külföldön dolgoztak. Csak a hétvégén jöttek haza , Frankfurtba de akkor sem mindig. Ezért Rachel egyedül élte hétköznapjait. Általában már minden nap délután három óra körül hazaért csak szerdánként nem , mert akkor kézilabda edzése volt. Neki talán ez volt az egyetlen dolog amiben ki tudott kapcsolódni.
 -Jó reggelt mindenkinek . - üdvözölte őket a tanár de nem csak egyedül lépett be a terembe . - Ő itt Daniel Hots az új osztálytársatok . - mondta a fekete hajú fiúra mutatva aki csak unalmas arcot vágott és levágódott egy üres padba ami Rachel mellett volt.
A nap hamar letelt de a fiúval senki sem foglalkozott. Csak Rachel érdeklődését keltette fel , mert ő igazán helyesnek találta.
Amikor Rachel haza fele igyekezett arra lett figyelmes hogy az új fiú , Daniel megy utána . Rachel rögtön hátra fordult .
-Szia . - köszöntötte . - Hogy tetszik a suli ? Találtál barátokat ? - és még lejtett egy kis mosolyt is arcára ami majdnem oda is fagyott mert oly hideg volt hogy a lábait már a kint töltött 5 perc után nem is érezte .
- Szia . Hát nem nagyon nyűgözött le . A barátokról meg nincs sok mindent mondanom mert te vagy az első aki ide jött hozzám . De viszont azt észre vettem hogy veled sem nagyon beszélgetnek . - tágított rögtön a fiú Rachel felé hisz örült hogy valaki legalább megszólította.
-Tudod én nem vagyok az a barátkozó típus . Talán ezért nem .
-Akkor én ? Hogy hogy idejöttél ? - kérdezett rögtön vissza a fiú akinek nagy döbbenet ült ki az arcára.
-Te valahogy szimpibb vagy így rögtön az első nap , pedig őket már elég rég óta ismerem .
Egész hazáig elbeszélgettek, amikor a fiú már épp elköszönt volna a lány megkérdezte hogy nem -e menne be hozzá meginni egy bögre forró teát. Nagyon jól eltöltötték az időt sokat nevettek , a fiú mesélt a régi iskolájáról és el is repült az idő .
-Te jó ég . Már 8 óra ? - kérdezte a fiú miután megnézte a telefonján az időt.
-Hú. Ez tényleg elég gyorsan eltelt. - mosolygott Rachel . - Kikísérjelek ?
-Ne fáradozz. Kitalálok. De ha gondolod kikísérhetsz.
Rachel miután elment Daniel összepakolta a cuccait és elment a szokásos hotelbe ahol az éjszakát szokta tölteni. Mivel szülei külföldön vannak és egyedül nem maradhat muszáj valahova mennie ahol nincs egyedül.
Amikor oda ért már be esteledett csak bejelentkezett és már is ment a szobájába.
Szülei nem tudták hogy a 17 éves lányuk nem az átlagos emberek közé tartozik hisz soha sincsenek itthon mondjuk Rachel egyébként sem szándékozná elmondani nekik sőt SENKINEK SEM .
 Ahogy este tíz órát ütött az óra hirtelen valami a fejébe csapott és átváltozott előholtá. Amin nem kell sokan érteni mint hogy farkas lett vagy más egyéb. Ugyanolyan arca volt nem esett le a keze se a lába. Csupán csak ha megvágta magát és akár egy vércseppje is kihullott este tíz óra után rögtön meghalt volna. Miután megtörtént az úgymond 'átváltozás' rögtön le is feküdt aludni.
A hotelben biztonságban volt , tudta hogy itt nem támadhatnak rá mert nincs egyedül. Vannak más lakosok is ,még ha nem is abban a szobában de a hotelben több százan szállnak meg.
Egyszer csak megcsörrent a telefonja .
-Tessék , ki az ? - szólt bele a telefonba eléggé kómásan.
- Daniel vagyok. Rachel apukádék hazaértek ? Mert egy férfi alak mászkál a házban.

Prológus

Léteznek vérfarkasok ? Zombik ? Vámpírok ?
Te hiszel bennük ?
Most bemutatom egy lány életét aki nappal egy átlagos ember este pedig élőholt.
Sokan mondják hogy így csodás lehet az élet . Nem egy közömbös embernek lenni hanem a megadott képességgel rendelkezni . De ez nem egy álom élet. Tudnál úgy élni hogy nincs egy olyan estéd sem hogy a barátaiddal elmehess bulizni egy szórakozóhelyre ?  Hogy minden este rettegned kell mert tudod hogy valaki téged akar és ha egyedül vagy rögtön lecsap rád ? Hogy bármikor megjelenhet és megölhet ? De ezt még végig is lehet csinálni de úgy hogy senkinek nem beszélhetsz róla már nehéz , képtelenség. Ebből az egészből csak egy elixír segítségével szabadulhatsz ki .
 Rachel egy 17 éves lány és ezekkel a problémákkal kell megszenvednie . De NEM  egyedül . Valaki a segítségére lesz . Vajon megszerzi az elixírt és megszabadul az előhalott énjétől , vagy meghal ?

A történetben csöppen szerelem , gyilkossági kísérlet  , akár előfordulhat trágár szó is .

Kövesd végig történetem és mindenre fény derül.